Mid�n ezt �rtam, tiszta volt az �g.
Z�ld �g vir�tott a f�ld ormain.
Munk�ban �lt az ember mint a hangya:
K�zd�tt a k�z, a szellem m�k�d�tt,
L�ngolt a gondos �sz, a sz�v rem�lt,
S a b�ke izzadt homlok�t t�r�lv�n
Meghozni k�sz�lt a legszebb jutalmat,
Az ember�dv�t, mely�rt f�radott.
�nnepre ford�lt a term�szet, ami
Sz�p �s jeles volt benne, megjelent.

     �r�m - s rem�nyt�l reszketett a l�g,
Megsz�lni v�gyv�n a szent sz�zatot,
Mely �ltal a vil�got mint egy �j, egy
Dics�bb teremt�s hangj�n �dv�z�lje.
     Hallottuk a sz�t. M�lys�g �s magass�g
Viszhangoz�k azt. S a nagy egyetem
Megsz�nt forogni egy pillantatig.
M�ly csend l�n, mint szokott a v�sz el�tt.
A v�sz kit�rt. V�rfagylal� keze
Emberfejekkel lapd�zott az �gre,
Emberszivekben d�ltak l�bai.
L�lekzet�t�l meghervadt az �let,
A szellemek vil�ga kialutt,
S az els�t�t�lt �gnek arcain
Vad f�nnyel a vill�mok rajzol�k le
Az ellens�ges istenek haragj�t.
�s folyton-folyv�st ord�tott a v�sz,
Mint egy veszett� b�sz�lt sz�rnyeteg.
Amerre j�rt, irt�ztat� nyom�ban
Sz�tszaggatott n�peknek �tkai
Sohajtanak fel csonthalmok k�z�l;
�s a nyomor gy�moltalan fej�t
Elhamvadt v�rasokra fekteti.
Most t�l van �s csend �s h� �s hal�l.
A f�ld meg�sz�lt;
Nem hajsz�lank�nt, mint a boldog ember,
Egyszerre �sz�lt az meg, mint az isten,
Ki megteremtv�n a vil�got, embert,
E f�lig istent, f�lig �llatot,
Elborzadott a zordon m� felett
�s b�nat�ban �sz lett �s �reg.

     Majd elj�n a hajfodr�sz, a tavasz,
S az agg f�ld t�n vend�ghajat veszen,
Vir�gok b�rsony�ba �lt�zik.
�vegszem�n a fagy f�lengedend,
S illattal elkend�z�tt arcain
J�kedvet �s ifjus�got hazud:
K�rdj�tek akkor ezt a v�n kac�rt,
Hov� tev� boldogtalan fiait?

                V�r�smarty Mih�ly