whiskas honlapja - G-Portál

	Üdvözöllek

	A pontos idõ:

Menü

Magyarock (mp3)

Deák Bill Gyula: Üvöltsön a szél.mp3

Kormorán: A szeretet hídja.mp3

Kormorán: A reménység hídja.mp3

Kormorán: Volt apám, volt anyám.mp3

Kormorán: Álmodj álmot, álmodót.mp3

Kormorán: A szeretet himnusza.mp3

Varga Miklós: Fehérlófia.mp3

Varga Miklós: Zokog ez a föld.mp3

Varga Miklós: Magyar Golgota.mp3

Sacra Corona.mp3

Hegedûs Zsuzsanna:Piros szív, fehér hó, zöld levél.mp3

Ismerõs Arcok: Fellegajtó nyitogató.mp3

Demjén Ferenc: Honfoglalás.mp3

Honfoglalás: Kell még egy szó (nõi vokál).mp3

Különbözõ elõadók: Néma város.mp3

Különbözõ elõadók: Örvendj Magyarország.mp3

Menyhárt, Homonyik, Vikidál: Szegény Magyarország.mp3

Republic: A csend beszél tovább.mp3

Edda: Lelkünkbõl.mp3

Sacra Corona (nõi vokál).mp3

Dés László: Ha lenne jövõ.mp3

Versek (mp3)

Wass Albert: Üzenet haza (Dörner György).mp3

Reményik Sándor: Nagy magyar télben (Csurka László).mp3

Dsida Jenõ: Psamus Hungaricus (Csurka László).mp3

Juhász Gyula: Trianon (Csurka László).mp3

Tóth Árpád: Szent nyomorék riadj! (Csurka László).mp3

Magyar oldalak

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

	A Magyar nemzethez
Petõfi Sándor: A MAGYAR NEMZET Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? - Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn, Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni õket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Õket messze elsodorja, Messze tõlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S ál dicsõséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyrõl annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jõne most halála, A jövendõ mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felõlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig lomhán, gyáván." - Oh, hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetedre? Pest, 1846.