Remnyik Sndor Erdly magyarjaihoz
1918 szn
Hadd jjjn ht, aminek jnni kell, Idk lavinjt ernyedt karok Ha tbb fel nem tartjk! De mi smuljunk ssze, magyarok! Kilt sz ha nem lehettnk mr: Egy titkos trsasg legynk! Kivndorolni, elbujdosni? Nem! Mi innen nem megynk!
Nagy szalmatzek lngjbl marad Szvnkben egy mark izz parzs -- g vilgoknl ezerszer izzbb s izzbb nla nem lesz semmi ms. Egyms szve-faln, vgzetnk jn Egy nma jelszt kikopogtatunk, Mint jeladst a Katakombk mlyn: Magyarok maradunk!
Idk mlyn vajdhat sok hall, Sok minden meglehet, De oly koporst nem gyrt asztalos, Mely minket eltemet. Magyar brdok ajkn csak jra hajt Virgot, lombot s-magyar fnk: nyelvnk, S romolhatatlan ernk rja zeng: rk az let bennnk!
Virrasztottunk mi tetszhalottat mr! A lefojtott sz ersebb a jajnl, Nyilt sznl tbb az allegria S a vrtezett szv a vrtezett karnl. A lefesztett rg izmai Nem engednek, de ert gyjtnek lassan, Nagyobb ert szl nagyobb elnyoms, Mg dngve visszapattan.
Virrasztottunk mi tetszhalottat mr, lltunk sok vihart, neknk ez sem j, Ha kiszaggattak: j gykeret vertnk. Mi tudjuk, mit jelent: balszl ha fj. Nem tagadom: jhet mg zord id, Sok mindent nem lehet majd merni, Taln szavunk se lesz, jajunk se lesz, Csak a szvnk fog verni.
De magyarul fog verni!
1918. oktber
|