Rem�nyik S�ndor
Erd�ly magyarjaihoz

1918 �sz�n

Hadd j�jj�n h�t, aminek j�nni kell,
Id�k lavin�j�t ernyedt karok
Ha t�bb� fel nem tartj�k!
De mi s�muljunk �ssze, magyarok!
Ki�lt� sz� ha nem lehett�nk m�r:
Egy titkos t�rsas�g legy�nk!
Kiv�ndorolni, elbujdosni? Nem!
Mi innen nem megy�nk!

Nagy szalmat�zek l�ngj�b�l marad
Sz�v�nkben egy mar�k izz� par�zs --
�g� vil�gokn�l ezerszer izz�bb
�s izz�bb n�la nem lesz semmi m�s.
Egym�s sz�ve-fal�n, v�gzet�nk �j�n
Egy n�ma jelsz�t kikopogtatunk,
Mint jelad�st a Katakomb�k m�ly�n:
Magyarok maradunk!

Id�k m�ly�n vaj�dhat sok hal�l,
Sok minden meglehet,
De oly kopors�t nem gy�rt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar b�rdok ajk�n csak �jra hajt
Vir�got, lombot �s-magyar f�nk: nyelv�nk,
S romolhatatlan er�nk �rja zeng:
�r�k az �let benn�nk!

Virrasztottunk mi tetszhalottat m�r!
A lefojtott sz� er�sebb a jajn�l,
Nyilt sz�n�l t�bb az alleg�ria
S a v�rtezett sz�v a v�rtezett karn�l.
A lefesz�tett r�g� izmai
Nem engednek, de er�t gy�jtnek lassan,
Nagyobb er�t sz�l nagyobb elnyom�s,
M�g d�ngve visszapattan.

Virrasztottunk mi tetszhalottat m�r,
�lltunk sok vihart, nek�nk ez sem �j,
Ha kiszaggattak: �j gy�keret vert�nk.
Mi tudjuk, mit jelent: balsz�l ha f�j.
Nem tagadom: j�het m�g zord id�,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Tal�n szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a sz�v�nk fog verni.

De magyarul fog verni!

1918. okt�ber