Vrsmarty Mihly Honszeretet
Szeresd hazdat s ne mondd: A nma szeretet Szz mint a llek, melynek a Nyelv mg nem vthetett.
Tgy rte mindent: ltedet, Ha kell, cseklybe vedd; De a hazt knnyelmen Kockra ki ne tedd.
S nem csak dicsk a haza; A munks pr, szegny, Br szrevtlen, dolgozik A hon deruletn.
Trj rte mindent ami bnt, Knt, szgyent s hallt; De el ne szenvedd, el ne trd Vred gyalzatt.
S ne csak veszlyben lgy serny, A bke vszesebb, S melyet vg lmos npeken, Gygythatlanb a seb.
Gondold meg, mennyit rsz: eszed, Szived, pnzed, karod, S fukar lgy, alkvn a honrt, Ha azt felldozod.
S midn a legtbb emberek Csggednek vrni jt Csaldjok --, trsaik -- s magokrt, Ha sorsok csalfa volt;
Midn nem mltatott erny s bn, mely clt nem r, Kifrad jra kzdeni A vgyott javakrt;
Midn a legbuzgbb anya Remny -- s munktalan, S a veszni indult gyermekrt Csak shajtsa van;
Te mg, oh honfi, bren llj, Remlni, tenni h, Mg a honbl, kin lelked fgg, Van egy darabka k.
S midn sett lesz a vilg s minden tz kig, A honfiszvben fennmarad Egy l szikra mg.
S hol honfi hnyt, e szikra g Fenn a srhalmokon, Bal szzadoknak jin t E lngban l a hon.
S kihlt hamvbl a dics Grghon jra kl, Felhozza rgi hseit E szikra fnyinl.
E szikra a hon napja lesz, S hol fnye hon ragyog, Az let a hon kebeln Ujlva feldobog.
s jra felvirl a fld, Amerre a szem nz, s minden, aki rajta l, Munkra tettre ksz.
S a nemzet isten kpe lesz, Nemes, nagy s dics, Hatalma, dve s neve Az ggel mrkez.
Oh honfi, rizd e tzet S ne flj, ha vsz borl: E szikra fnyt ad s hevet S g olthatatlanl.
|
|